A Marcal-medence síkjából magányosan kiemelkedő vulkáni hegy távolról is jól látható várromjával, hírneves boraival, vendégváró pincéivel, valamint kilátótornyával messziről hívja az érdeklődőket. Mivel a hegy bazaltja a hő és a napfény hatására "kukoricásodik", azaz sörétszerű törmelékre esik szét, így bazaltbánya nem csúfította el egyik oldalát sem.
A pincékkel aránylag sűrűn beépített szőlőhegyének birtokosai, a lokálpatriotizmusukról híres somlói borosgazdák is szükségét látták a 80-as években, hogy híres hegyük kerüljön a természetvédelem oltalma alá. Hosszú előkészítés után 1993-ban a Somló tájvédelmi körzet lett. A természetvédelem célkitűzései összhangban vannak a somlói bor állami palackozókban megtépázott hírnevét visszaállítani akaró helybeli gazdák törekvéseivel: a hegyközségi hagyományokhoz visszakanyarodva kell megőrizni a szőlőhegy gazdálkodási, tájképi és építészeti értékeit.
A fokozottan védett hegytető a híres várrommal, a peremen sorakozó bazaltsziklákkal, az őserdő jellegű, alacsony növésű, festői erdeivel számos kirándulót vonz. Tavasz végén fehér virágba borul a sziklás peremen a sajmeggy (Cerasus mahaleb) minden sziklarepedésben megkapaszkodó állománya a molyhostölgyes (Quercus pubescens) erdőben, alját sűrűn borítja az odvas keltike (Corydalis cava) illatos virágszőnyege. Bazaltszikláit, a Badacsonyhoz hasonlóan, áprilisban a hegyi ternye (Alyssum montanum) sárga virágfüggönye díszíti. A meredek oldalak árnyas szikláin és fáin mindenütt borostyán (Hedera helix) zöldell, melynek tövén élősködik a ritka borostyán-szádorgó (Orobanche hederae).
Állatvilágát tekintve jelentős fajgazdagságban képviseltetik magukat a védett gerincesek. A szaporodási lehetőségek hiánya miatt a békák viszonylag ritkák, csak a barna varangy (Bufo bufo) és az erdei béka (Rana dalmatina) fordul elő. Annál inkább kedvez a hüllőknek a bazalt hőgazdálkodása, így faj- és egyedszámuk is lényegesen gazdagabb. Megtalálható a fürge gyík (Lacerta agilis), a zöld gyík (Lacerta viridis), a fali gyík (Lacerta muralis) de a törékeny gyík (Anguis fragilis) sem ritka. Madarai közül leginkább szembetűnők, a sziklákon rendszeresen fészkelő hollók (Corvus corax).
Középkori eredetű szőlőhegyi kápolnái, patinás borházai, jó vendéglői és a hegytető érdekes természeti látnivalói minden évszakban megsokszorozzák ennek a kis kiterjedésű, de annál híresebb tájvédelmi körzetnek a vonzerejét.
