A nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.
Az 1997-ben megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park a Balaton északi partján, 1–15 km szélességű sávban húzódik, területe (mintegy 57.000 hektár) 6 korábbi tájvédelmi körzetet foglal magában: a Kis-Balatont, a Keszthelyi-hegységet, a Tapolcai-medencét, a Káli-medencét, a Pécselyi-medencét és a Tihanyi-félszigetet. Életrehívásával megvalósult a magyar természetvédelem régi álma: a sokáig egymástól különálló védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék és a Kis-Balaton összefüggő területére kiterjedő védett ökológiai rendszer.
Tájegységei közül a Kis-Balatont a vizes élőhelyek nemzetközi védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény is óvja. A Tihanyi-félsziget - kiemelkedő geológiai értékei és a területen zajló természetvédelmi munka elismeréseként - 2003-ban Európa Diplomás területté vált.
Természeti értékei sajátosak, némelyik egyedül csak e térségre jellemző, pl. a Tapolcai-medence tanúhegyei, a Balaton, vagy a Kis-Balaton. A nagy tájképi egységek, mint a nagykiterjedésű tófelszín, mocsárvilág, síkságok, medencék, tanúhegyek és hegységek elősegítették a gazdag élővilág kialakulását, és fennmaradását.
A kis tengerszint feletti magasságú terület egyes részei - a változatos morfológiának köszönhetően - hegyvidéknek tűnnek. A felszín változatossága jellemző a földtani felépítésre is, ami különösen értékessé teszi a területet és ez a sokszínűség az egyes résztájakon belül is megmutatkozik.
A nemzeti park területe a földtani értékek tárházát jelenti, az egyes földtani korok emlékei jellegzetes tájképi értékkel is bírnak. Megemlíthetők az országosan ismert alapszelvények (Tihanyi-félsziget: Fehér part, Aszófő: Farkó-kő), a bazaltvulkanizmus jellegzetes formájú hegyei, a gejzírkúpok, a barlangok és víznyelők, a kőtengerek, amelyek megőrzéséhez a fontos természetvédelmi érdek fűződik.
A nemzeti park egyéb természeti értékekben is gazdag. Ez a gazdagság az alapkőzet és a talajok változatosságán túl jórészt abból ered, hogy az alföldi területek erdőssztyepp növényzete és a középhegység zárt lomberdő vegetációja hazánkban részben itt, egy délnyugat-északkelet irányú, viszonylag keskeny peremhegy vonulatban találkozik egymással. E találkozási zóna mindkét növényzeti típus társulásainak, növényeinek és állatainak élőhelyet nyújt, erősen mozaikos elrendeződésben.
Tovább színesíti a Balaton-felvidék élővilágát, hogy a pannóniai flóratartományon kívül a nyugat-balkáni is érezteti itt hatását. A zonális vegetáció mellett igen jelentős a szerepe a lokális víz- és talajviszonyoktól függő növényzetnek, élőhelyeknek is. Az azonális növényzeti típusok közül külön kiemelendők a lápok, láprétek, melyek jégkori maradványnövényeket, unikális botanikai és zoológiai ritkaságokat őriznek. Mindezek az okok szinte páratlanul gazdag flóra és fauna kialakulásához vezettek:
A BfNP területén számos fokozottan védett növény – pl. a cselling (Cheilanthes marantae), cifra kankalin (Primula auricula), lisztes kankalin (Primula farinosa), légybangó (Ophrys insectifera), pókbangó (Ophrys sphecodes), poszméhbangó (Ophrys fuciflora), adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum), mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) – és több, mint 200 védett növényfaj található, míg a védett, ritka és érdekes állatfajok száma több százra tehető.
A nemzeti park kultúrtörténeti értékeit tekintve szabadtéri múzeumhoz hasonlatos, páratlan tájképi adottságokkal, történelmi emlékkel. A falvak határában meglévő középkori templomromok, melyek építőanyaga terméskő, igen sok esetben mai templomaink alapjaként szolgáltak. A szőlőhegyeken gyakoriak a kápolnák, melyeket többnyire Szent Donát tiszteletére emeltek.
A múlt üzenetét őrzik a középkori várak, a szigligeti várfal és torony maradványai, Csobánc kőpillérei, a meredek hegykúpon ülő hegyesdi vár, Rezi, Tátika és Zádorvár omlatag falai idézik még a régi várak, korok hangulatát.
A települések népi lakóházai oszlopos, íves tornácaikkal a hajdani kisnemesi építészet számos kiemelkedő értékét őrizték meg, de kivételesen a legrégebbi lakóháztípus, a füstöskonyhás ház is fennmaradt (Kékkút, Kővágóörs).
A Balaton-felvidék szőlő- és borkultúrája kiemelkedő nemzeti örökség, a munka által formált hegyvidéki tájat, a tájhoz kötődő gazdálkodók építészeti emlékeit mutatja be.
A legváltozatosabb helyeken (út mentén, szőlőhegyen, a falvak határában) található feszületek, keresztek, szobrok a korabeli népi vallásosság kifejezői, nagy formagazdagsággal, változatos anyaghasználattal, főleg homokkő alkalmazásával készültek.
A Balaton régió és azon belül a Balaton-felvidéki Nemzeti Park az ország egyik legjelentősebb és leglátogatottabb turisztikai területe, hazánk természeti szépségekben egyedülállóan gazdag vidéke.
Részletes térkép elérhető a Természetvédelmi Információs Rendszer Közönségszolgálati Modulján: link
