A Természetvédelmi Terület a fenyőfői homokvidék mikrotájon belül helyezkedik el. A laza humuszszegény homokos talajon a jégkorszak óta fennmaradtak az erdei fenyves növénytársulások. Ez annak köszönhető, hogy a csekély tápanyag-ellátású homoktalajokon a lombos fafajok életereje csökken, a pionír erdei fenyő azonban fenn tud maradni, s így ez a Kárpát-medence belsejének egyetlen talajtani okokból fennmaradt őshonos erdei fenyő-állománya.
Élővilágának sok kutató által alátámasztott jellemző vonása az alföldi és hegyvidéki növény- és állatfajok sajátos keveredése, melyet földrajzi helyzete és talajviszonyai kellően indokolnak. A síkvidékkel közös növényei közül megemlítjük a pusztai kutyatejet, a magyar csenkeszt, a védett fényes poloskamagot, a homoki vértövet, míg a kifejezetten hegyvidékiek közül előfordul itt a kis holdruta vagy a szálkás pajzsika. A fenyőerdőkre jellemzőek a körtikefajok (pl. zöldvirágú, kis, kereklevelű). Az orchideafélék képviselője a területen a kétlevelű sarkvirág, vitézkosbor, a kardos- és piros madársisak. A bogarak közül a védett fenyves díszbogár, az ácscincér jelenléte említendő, míg ritka lepkefajunk a foltos tarkaaraszoló is előfordul itt. Gazdag madárvilágára a fenyvesekben élő madárfajok jellemzőek (pl. királyka, fenyves cinege). A ragadozó madarak közül megpillanthatjuk itt többek között a kabasólymot.
