A Kis-Balaton 1951 óta nemzeti szinten védett, 1979 óta a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek egyezménye (Ramsari Egyezmény) által jegyzett terület, valamint 2004 óta az Európai Közösség természetvédelmi hálózatának, a Natura 2000-nek kiemelkedő jelentőségű egysége.A majd 150 négyzetkilométeres országos jelentőségű védett területet elsősorban madárvilágáról ismerik a laikusok és a szakemberek, de az élőhelyek mozaikossága és fajgazdagsága révén más –elsősorban vizes élőhelyekhez kötődő - élőlénycsoportok jelentősége is számottevő.
A vízben számos gerinctelen találja meg életfeltételeit. Többek között csigákat, piócákat, bogarakat, szitakötőlárvákat foghatunk kis szerencsével. Egyik legbecsesebb rovarfajunk a védett lápi álarcos-szitakötő (Leucorrhinia pectoralis).
Védett halfajaink közül a lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis) tömegesen fordul itt elő, de a Kis-Balaton nyurgapontyállománya (Cyprinus carpio carpio m. hungaricus) is messze földön híres. Kétéltűfaunánk igen gazdag, a pettyes gőtén (Lissotriton vulgaris) és a dunai tarajosgőtén (Triturus dobrogicus) kívül szinte valamennyi hazai békafaj előfordul itt. A vizekben gyakran figyelhetjük meg a kiválóan úszó vízisiklót (Natrix natrix) és kockás siklót (Natrix tessellata), illetve a napfürdőző mocsári teknőst (Emys orbicularis)
A méltán nevezetes madárvilág egyik legismertebb szereplői a gémfélék: ide tartozik a természetvédelem címermadaraként elhíresült nagy kócsag (Ardea alba), a nála kisebb termetű kis kócsag (Egretta garzetta), a szürke gém (Ardea cinerea) és a bronzos árnyalatú vörös gém (Ardea purpurea), az impozáns megjelenésű üstökösgém (Ardeola ralloides) és a népi nevén vakvarjúként emlegetett bakcsó (Nycticorax nycticorax) is.
A számos költő, vonuló és telelő récefaj közül kiemelendő a fokozott védelmet élvező cigányréce (Aythya nyroca) és a színpompás üstökös réce (Netta rufina). A nyári lúd (Anser anser) költő-, valamint hatalmas csapatokban vonuló és telelő fajként ismert ezen a vidéken. Vöcsökféléink közül a fiókáit a hátán hurcolászó búbos vöcsökkel (Podiceps cristatus) és a jóval kisebb méretű kis vöcsökkel (Tachybaptus ruficollis) találkozhatunk. A vizek halászmesterei a kormoránok (Phalacrocorax carbo), vagy más néven kárókatonák – nevüket koromfekete színükről kapták. Kisebb termetű rokona a fokozottan védett kis kárókatona (Microcarbo pygmeus), mely egykor hazánkból teljesen kihalt, de a múlt század végén ismét megjelent.
A guvatféléket a szárcsa (Fulica atra) és a vízityúk (Gallinula chloropus) képviseli, de pettyes vízicsibe (Porzana porzana), kis vízicsibe (Zapornia parva) és maga a guvat (Rallus aquaticus) is él a területen – bár ez utóbbiról elsősorban hangja alapján szerezhetünk tudomást. A vizek felett sirályok, csérek és szerkők cikáznak. Ragadozómadaraink közül a nádasban költő barna rétihéja (Circus aeruginosus) és a hatalmas termetű, hallal táplálkozó rétisas (Haliaeetus albicilla) említendő.
Emlősállataink legjellemzőbbike a kiválóan úszó vidra (Lutra lutra), melynek jelentős állománya él a Kis-Balatonon. Szintén a vizek mentén él a hermelin (Mustela erminea), mely faj télen fehér bundába öltözik, csak farka vége fekete. Az erdőkben nyuszt (Martes martes), a nádasokban aranysakál (Canis aureus) vert tanyát. Kisemlőseink közül kiemelt értéket képvisel a jégkorszak idejéből fennmaradt északi pocok (Alexandromys oeconomus méhelyi), mely a hűvös mikroklímájú sásosokban fordul elő – legnagyobb hazai állománya a Kis-Balaton nevéhez fűződik. A gazdag hínárnövényzet, a hatalmas kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok, mocsár- és láperdők mellett mocsárrétek, kaszálórétek, valamint bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, égeresek és tölgyesek fordulnak elő.
A hínárnövényzetet a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a sárga virágú vízitök (Nuphar lutea) és a rózsaszín vidrakeserűfű (Polygonum amphibium) színezi. Szintén a hínarak között találjuk a hegyes tövisekkel rendelkező terméséről ismert, egykor vízigesztenyének nevezett védett növényünket, a sulymot (Trapa natans). Botanikai ritkaságai közé tartozik a világ legkisebb virágos növénye, a vízidara (Wolffia arrhiza); a csak nagykiterjedésű lápvidékeken előforduló, igen ritka, védett lápi csalán (Urtica kioviensis), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), valamint gyepterületeinken számos orchideafaj is él. Kiemelt érték továbbá a nádi boglárka (Ranunculus lingua), az erősen mérgező gyilkos csomorika (Cicuta virosa) és a mocsári lednek (Lathyrus palustris).
A Kis-Balaton fokozottan védett területe csak a Nemzeti Park Igazgatóság által biztosított szakvezetővel, ökoturisztikai programjaink keretében látogatható. Azon vendégeink számára, akik szakvezetést nem igényelnek, lehetőségük van a Kányavári-sziget, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum és a Vörsi Tájház meglátogatására.
Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a Kányavári-szigetet a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság üzemelteti, a parkolás díjköteles.
Figyelem! A kijelölt turistaútvonalakról letérni tilos!
Kis-Balaton Facebook oldala | megtekintés
