A Tapolcai-tavasbarlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben, amelyet tíz évvel később a látogatók számára is megnyitottak, így hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és az idegenforgalom céljára is használt barlang.
A tavasbarlangot bezáró kőzet a miocén kor végének szarmata korszakában, 13,7 millió éve képződött. Kőzettömegét az egykori Szarmata-tengerben lerakódott mésziszapos üledékekből összecementálódott mészkő rétegek alkotják. A fiatal szarmata mészkő a 210 millió éve képződött nagy vastagságú és jelentős kiterjedésű felső-triász dolomitra települ.
A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, amely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A Déli Bakony irányából kis mélységben hideg (10 °C-os) karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. A Bakonyban beszivárgó elnyelődő karsztvizek egy része nagy mélységbe is lejut, ahol a Föld belső hőjétől felmelegszik, majd a törésvonalak mentén felfelé áramlik. Ilyen -. 30 °C-nál - melegebb termálvíz tör fel a Kórház- és a Berger Károly-barlang forráskürtőiből. A hideg és a meleg karsztvizek keveredése üregeket, járatokat old ki a mészkőben. Százezer év alatt így jött létre a Tapolcai-tavasbarlang is, amely része a város alatti, immár 14,6 km hosszúságban feltárt barlangrendszernek. A térség későbbi kiemelkedés miatt a barlangok legfelső része szárazzá vált.
Az összekeveredett 20 °C-ra hűlt langyos vizek a tavasbarlangból tovább áramlanak a felszín alatt, majd a Malom-tó forrásaiban látnak napvilágot. A tó vizének visszaduzzasztása tette lehetővé a barlangi csónakázást..
A tavasbarlang élővilágának közismert és legfeltűnőbb képviselője a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), egy apró halfaj, amelyet a helybeli lakosok csetrinek hívnak. A Tapolcai-tavasbarlangot már 1942-ben -jóval a hazai barlangok általános védettségének kimondása előtt- védelem alá helyezték. 1982 óta fokozottan védett, ami kiterjedése, valamint geológiai, morfológiai és hidrológiai értékei indokolnak.
Látogatásról részletes információ
