A természet részletekben rejlő szépsége
A modern technika fejlődésével a távérzékelés észrevétlenül is szerves részévé vált életünknek. Navigációs eszközeink nem csupán alaptérképi útvonaltervezést kínálnak, hanem a domborzati viszonyokat és a felszínborítottságot is részletesen ábrázolják. A különböző időpontokban készült légifelvételek és ortofotók mindenki számára érthető módon szemléltetik az épített világ és a természeti táj viszonyának alakulását, egyensúlyuk változását. Drónfelvételek segítségével pedig még ennél is részletesebben, madártávlatból ismerhetjük meg szűkebb és tágabb környezetünket. A vizuális túlkínálat ellenére érdemes lehet mégis egy-egy tájrészlet fölött alaposabban elidőzni és az így kibontakozó részletekben kissé elmerülni, hiszen a táj sok érdekességet mutathat annak, aki érdeklődő szemmel tekint végig rajta.
A különböző tájak eltérő adottságokkal rendelkeznek, melyek sajátságossá és egyedivé teszik őket: lenyűgöző felszínformák és domborzati viszonyok, változatos és sokszínű növényborítottság, különleges és ritka állatvilág vagy az épített és a táji környezet harmóniája. Formakincsét illetően az egyik legizgalmasabb területnek a vízközeli és vizes élőhelyek tekinthetőek, ahol két világ – a szárazföldi és a vízi létforma – találkozik egymással. Az ilyen átmeneti területek különlegessége abban rejlik, hogy két eltérő közeg határán egyensúlyoznak, ezért mindkét formavilág jellegzetességeit magukon hordozzák. Érdemes megfigyelni hogyan alakul e két élő elem, a víz és a növényzet viszonya a Zalavár közelében készült és a jellegzetes kis-balatoni tájat bemutató műhold kivágaton.
1. ábra: Google Earth kivágat
Már első pillantásra is szembetűnő az a három, fő alkotóelem, melyek mentén a táj kirajzolódik: vízfelületek, növényborítottság és a töltésen futó útvonal. Míg az első két elem elsősorban területi kiterjedése és cizellált határvonala miatt vonja magára tekintetünket, addig a keskeny útvonalat középponti helyzete és egyszerű, könnyen értelmezhető, lineáris formája emeli ki a tájképből.
2. ábra: Vegetáció és víz határvonala
A vízi- és vízparti növényzet textúrája és részletezettsége a víz homogenitásának kiegészítő ellentéteként jelenik meg, melyek egymáshoz viszonyított aránya igazán változatos. A vízfelületek és a vegetáció találkozási pontjánál bontakoznak ki további – a formavilág szempontjából különösen izgalmas – részletek: csipkézett szegélyek és természetes nyúlványok, különálló vízfelületek és összetett öblözetek, nagyméretű szigetek és apró szigetvilágok.
3. ábra: Mintázatok elemzése és értelmezése
4. ábra: Vegetáció belső határvonalai
A növényvilág felé fordulva a lágy- és fásszárú vegetáció elkülönülését érzékelhetjük a szabályos körökkel ábrázolható magányos fák és facsoportok, valamint a vízparti növényzet egyöntetűbb megjelenésében. A vízi- és partmenti növényzet szín- és állagbeli eltérése mentén újabb határvonalak állapíthatóak meg, amelyek elsősorban a vegetáció fajszintű összetételére, annak életkorára, sűrűségére és egészségi állapotára vezethetőek vissza. A határvonalakra történő bontás segít megérteni, hogy egy jól ismert, vagy épp egy újonnan látott táj esetében is, milyen sokféle részlet mentén vizsgálódhatunk, melyek a táj sokszínűségére és különleges értékeire hívják fel a figyelmünket.
A természet sokszínűsége, alkalmazkodó- és megújulóképessége talán nem egyforma módon, mégis mindnyájunkat lenyűgöz. A tudomány és a művészet ezért előszeretettel merít ihletet és keres jól alkalmazható példákat az őt körülvevő környezetből, a természetből. Az egymásba mosódó színek, érdekes textúrák és a természetesen szabálytalan formák arányainak, alá-fölérendeltségének együttese hívta létre a kis-balatoni berkek jellegzetességeit kiemelő, ezáltal a szemléltetést és a bemutatást szolgáló újraalkotott tájképet is.
5. ábra: újraértelmezett tájkép
Írta és a grafikákat készítette: Bubics Benedek tájvédelem
