Egyedülálló díjjal jutalmazták a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság zoológusát
Különleges, megismételhetetlen, és csupán félszázan kapták egyszer s mindenkorra. A tavaly elhunyt ornitológus-író Schmidt Egonról elnevezett emlékéremmel a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság zoológusát, Szinai Pétert is kitüntették. Az elismerést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ötvenedik születésnapjának ünnepségén vehette át Gödöllőn, január 6-án.
Szinai Péter nemcsak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaként, hanem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Madárgyűrűző és Vonuláskutató Szakosztályának elnökeként is jelen volt azon a gödöllői ünnepségen, amelyen az erre az alkalomra alapított emlékéremmel jutalmazták eddigi tevékenységét. 1986-ban lett tagja az egyesületnek, amelyben 2012-óta tölti be jelenlegi tisztségét.
– Összesen csupán ötvenen részesültünk ebben az elismerésben. Ezt a díjat erre az alkalomra adták ki, többet nem kapja ugyanezt senki. Számomra különleges értéke van, mert nemcsak az első díjam, de személyesen ismertem Schmidt Egont, akinek az arcmása látható az érmén – mutatta a zoológus az elismerést. A díjhoz az első lépéseket nagymamája egykori baromfiudvarában tette meg, Székesfehérváron.
– A szüleim megfigyelték, hogy ha nyugtalan vagyok, hamar lehiggadok a madarak látványától. Hosszú ideig nézegettem kedvemre nagymamám öléből a baromfiudvar lakóit. Nemcsak tyúkok, hanem pulykák, libák, gyöngytyúkok is voltak közöttük – emlékezett vissza a kezdetekre. Kisiskolás éveit Budapesten töltötte, ám hamar megtalálta azokat a lehetőségeket, ahol közelebb férkőzhet a madarakhoz. Tizenhárom évesen már bejárogatott a Madártani Egyesületbe, ahol az alapokat megtanulta. Elsajátította a gyűrűzés minden csínját és ökológiai ismereteket szerzett. Később felfedezte a Marczibányi téri Művelődési Központ szakkörét.
– A Zsoldos Árpád vezette csoport örökre megpecsételte az életemet. Voltak benti foglalkozások és kirándulások, de a csúcsot a kiskunsági nyári táborozások jelentették. Amolyan információra éhes, csendben figyelő gyermek voltam, igyekeztem mindent megtanulni a madarakról – mesélte a hobbiját, amely megalapozta későbbi munkaterületeit. Dolgozott a Természettudományi Múzeumban és a Fővárosi Állat- és Növénykertben is állatgondozóként.
– Az állatok etetésén kívül van egy sokkal izgalmasabb oldala ennek a tevékenységnek. Ilyen például a keltetés és a fiókanevelés. Három-négy hónapos időszak, amikor tényleg „ott kell lenni”. Sőt, akár három óránként fel kell kelni papagájfiókát etetni, ami az eleség megmelegítése és visszahűtése, valamint a kismadár étkezés utáni megtisztítása miatt sem egy öt perces művelet. Ez a része a mai napig hiányzik, bár nem volt kedvenc madaram, de némelyikükkel sikerült nagyon különleges kapcsolatot kialakítani, mint például a tarvarjakkal, a kacagójancsival, vagy a jácintkék arával, ami igen látványos. Ha belegondolok, 60-70 különböző fajból neveltem fel fiókákat a récéktől a rétisasig szinte mindent – sorolta Szinai Péter, aki egy idő után változatosabb munkára vágyott. Olyanra, ami szellemileg is kihívást jelent.
– Komoly monitoring munkát végzek a madárfajokra irányulva. Egy része hatósági munka, szívesen csinálom, de leginkább a természetben érzem jól magam. Magam helyezem ki gyakran az odúkat, etetőket, amelyekhez magasra kell mászni. Sok fiatal kolléga küszködik tériszonnyal, én akár egy személyemelőben állva is szívesen megoldom a feladatot a magasban. Szükség is van erre a tevékenységre, mert a korábban veszélyeztetett fajok esetében sikeresen zárultak a fajmegőrzési programok, így fészkelőhellyel kell segítenünk például a kerecsensólymot, a vándorsólymot, a parlagi sast, a rétisast, hogy csak néhányat említsek, de én vezetem a gólyafészekkészítő programunkat is – osztotta meg tevékenységének néhány feladatát a madarász, aki ha teheti, munkaidőn kívül is a természetet járja. Szívesen meglátogatja azokat a helyeket, ahol látványos madárvonulásra lehet számítani, mint a tatai Öregtó a vadludakkal, vagy a Hortobágy, a darvaival. Szinai Péter hazánk határait is elhagyja, ha a nádasokban élő fülemülesitke élőhelyeit és vonulását kell feltérképeznie, amelynek az utóbbi időben egyre kevesebb élőhely jut. Elsősorban a balatoni nádasokat szereti, olyat, amihez nem nyúlt még emberi kéz.
Bármilyen furcsán hangzik, otthon nem tart madarat kalitkában. Szerinte a madár a szabadságot szereti, és maga Szinai Péter is. Elárulta: papagájt például semmi esetre sem tartana a ricsaj miatt. Viszont szívesen hallgatja a szabad ég alatt a csicsergőket, amelyekhez nyáron gyakran kiköltözik a Nagyberekbe egy hálózsákban, hogy testközelből hallja őket. Némelyiküket akár éjjel is.
Az interjút Turbéki Bernadett, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság ökoturisztikai és környezeti-nevelési osztályvezetője készítette.
Fotó: Vers József, BfNPI
