Meglátások az ember, a táj és a látvány örök kapcsolatáról
A minket körülvevő tájhoz erős szálakkal kötődünk nem csupán fizikailag, hanem emberi természetünkből fakadóan pszichésen és emocionálisan is. Nem véletlen tehát, hogy lakóhelyül – lehetőségeinkhez mérten – mindnyájan olyan környezetet keresünk, ahol nyugalomban és biztonságban érezzük magunkat. Ezt a vágyott idillt elsősorban vízpartok mentén vagy domborzati magaslatokon találjuk meg ösztönösen. Míg a víz menti elhelyezkedés okai – lételem, táplálékforrás, vízi közlekedés, tisztálkodási és öntözési szükségletek – viszonylag egyértelműek, addig a domboldalakon és a hegytetőkön való letelepedés vonzereje másban nyilvánul meg.
1. ábra: Csobánc vára hegytetőn helyezkedik el
A magaslati pontokra történő építkezés mellett számos racionális és gyakorlati szempont szól, többek között a jól belátható táji környezet, amely az apróbb változások figyelemmel kísérését is lehetővé teszi. Az a tudat, hogy ezekről a változásokról időben értesülünk megnyugtatóan hat ránk, emberekre, mivel a kiszámíthatóság és a tervezhetőség érzetét nyújtja számunkra. Ebből a helyzeti előnyből kiindulva az őrtornyok és az erődítmények leggyakrabban domborzati magaslatokon épültek fel, ahonnan akár az ellenséges csapatok, akár a természeti jelenségek – erdőtüzek, közeledő viharok – időben észlelhetővé váltak. A domb- és hegytetői elhelyezkedés a szélsőséges időjárási viszonyok ellen fizikai védelmet is jelentett, hiszen az időszakos áradások nem érintették ezeket a területeket.
2.ábra: A Hegyesdi vár is hegytetőn található
A földtani kiemelkedések ugyanakkor a visszavonulás, az elcsendesedés és az elmélkedés helyszíneiként is számon vannak tartva, ahol a mindennapi gondokon felülemelkedve menedékre lelhetünk. A hegycsúcsok az ég és a föld találkozási pontjaiként a transzcendens világ közelségének és az Istennel való zavartalan közösségnek is a szimbólumai. Ennek ismeretében érthetővé válik, hogy miért találkozunk feszületekkel, szentek szobraival és szakrális építményekkel domb- vagy hegytetői pozícióban.
3. ábra: A magaslati pontok gyakran szakrális helyszínekként is szolgálnak (helyszín: Vöckönd)
Napjainkra azonban a szakralitás jelentősége visszaszorulóban van, folyóvizeink a szabályozások folytán sokat szelídültek és a modern haditechnika is messze túlhaladta azt az információszerzési előnyt, amit egykor ezek a magaslati pontok jelentettek a számunkra. Na, de akkor mégis mivel magyarázható, hogy a magaslati területek napjainkban továbbra is vonzó helyszínnek számítanak? A válasz egyszerű: a táji látvány szépsége miatt. Bár környezetünk az évezredek során rengeteg változáson ment keresztül, a szépség és harmónia iránti igény ugyanúgy emberi természetünk része maradt. Magaslati pontjaink pedig ma is éppúgy lehetőséget kínálnak a tájban való gyönyörködésre, a messzeségbe történő kitekintésre és a megszokottól eltérő perspektívából való szemlélődésre, ahogyan régen is.
A táj nagyobb léptékű áttekintése nem csupán gyönyörködéssel, hanem a tájképi részletek megfigyelésével és azok összefüggéseinek megértésével is együtt jár. A térben feltáruló tájalkotó elemek a közelség- távolság viszonyának felmérése alapján fontos tájékozódási pontokká válnak a számunkra. A belőlük megszülető és a fejünkben letisztuló összképet nevezzük mentális térképnek, melynek segítségével otthonosan tájékozódunk a minket körülvevő környezetben. A kialakuló helyismeretünket tehát a domborzati adottságok, a természetes vegetáció és az ember emelte építmények együttes játéka határozza meg, hol többet, hol kevesebbet láttatva ugyanabból a tájból. Mindez arra sarkall minket, a tájban szemlélődőket, hogy minél több nézőpontból igyekezzük környezetünket tudatosan is felfedezni.
Térszituációtól, vagyis a tájalkotó elemek egymáshoz viszonyított térbeli helyzetétől függően különböző látványkapcsolati alapesetek alakulhatnak ki:
Amennyiben a kilátást semmi sem akadályozza, úgy 360°-os körpanorámáról beszélhetünk, amely jellemzően domb- vagy hegytetőkön, valamint kilátókból megtapasztalható jelenség.
4.ábra: Magaslati pontokról akadálytalan kilátás nyílik a tér minden irányába (helyszínek: Bezeréd, Hegyestű, Vöckönd, Lispeszentadorján, Csobánc és Bezeréd)
Korlátozott panoráma esetén tekintetünk valamely irányban természetes vagy mesterséges térfalba ütközik, így csak részlegesen vagy a térfalnak háttal állva, galéria jelleggel tárulhat fel előttünk a kép. Ilyen térhelyzetre az erkélyek, magaslati teraszok szolgálhatnak példaként. Ez a fajta látványkorlátozó hatás épített térfalnál folyamatosnak, míg egy lombhullató növénytársulásnál évszakfüggőnek mondható. Lazább térállásban elhelyezkedő növénycsoportok esetében a növényzet áttört textúrájának, lengébb habitusának köszönhetően egyfajta szűrt, fátyolszerű átláthatóság folyamatosan érvényesül.
5.ábra: Épített és természetes térfalak által határolt, korlátozott kilátási lehetőségek (helyszín: Vöckönd)
Irányított panoráma, akkor alakulhat ki, ha egy hosszabb térfal mentén akár véletlenszerűen, akár mesterségesen nyiladék keletkezik, melyen keresztül szükségszerűen csak egy adott irányban tudunk letekinteni az alacsonyabb térszínekre. Ez a fajta térfal-áttörés egy tájra nyíló látványablakként is értelmezhető. Erre a jelenségre különösen akkor figyelünk fel, ha az adott térfal és a táji látvány erős kontrasztban áll egymással. Jól érzékeltetheti ezt egy sűrű, örökzöld sövény mögül hirtelen felbukkanó települési táj napsütötte sziluettje.
6. ábra: Természetes vegetáció és épített elemek által kialakult, ablak jellegű kilátás (helyszínek: Vöckönd és Csobánc)
Több, egymástól elkülönülő térfal esetében ezeken az „ablakokon” keresztül érdekes átlátások, akár látványfolyosók is kialakulhatnak. Természetes látványfolyosónak tekinthetjük a vízfolyásokat, melyek a meder kanyargásától és a partoldalon futó galérianövényzet takarásától függően, rövidebb vagy hosszabb távon engednek szabad betekintést a szemlélődőnek. A látványfolyosók egy kevésbé esztétikus megnyilvánulásának tekinthetőek a légvezetékek és a közlekedési nyomvonalak űrszelvényei, melyek a magas lombkoronájú növények ritkításával, korlátozó visszavágásával keletkeznek és lineárisan vezetik tekintetünket.
7. ábra: A Zala-folyó, mint természetes látványfolyosó (helyszín: Vöckönd)
8. ábra: Különböző infrastruktúra elemek mentén kialakult mesterséges látványfolyosók
Ha a természetben nyitott szemmel járunk nem csupán a most megismert látványhelyzetekre, hanem a belőlük felépülő összetettebb kapcsolatokra, akár kapcsolatrendszerekre is felfigyelhetünk. Ezek az értékes és az emberre hatást gyakorló látványkapcsolatok napról napra tárják elénk a természet és a táj szépségét, melyek valódi értékére érdemes még azok megszűnése előtt, idejében ráébrednünk. A tájképvédelem elsődleges célja éppen ezért tájképi és a látványkapcsolati értékek felismerése, beazonosítása és a jogszabályi keretek szerinti megőrzése, melyet többek között a nemzeti park igazgatóságok látnak el, annak érdekében, hogy a táj, mint közös kincsünk még hosszútávon szép, élvezhető és inspiráló maradhasson mindannyiunk számára.
Írta, a fényképeket és a montázsokat készítette: Bubics Benedek tájvédelem
