A fák vizuális megjelenése a tájban
A táj vizuális értelemben három fő alkotóelemre bontható: a domborzatra, az ember alkotta építményekre és a természetes növénytakaróra. A természetes vegetációt egy egyszerű hasonlattal élve, a táj rendkívül szín- és formagazdag ruhatárának tekinthetjük, melyhez az aktuális divatirányzatot az évszakok diktálják. A hol virágruhába, hol lomböltözetbe, hol pedig termésköntösbe burkolózó fákat, a mindenkori divathóbort követőiként, a táj legjellegzetesebb évszakjelzőiként tarthatjuk számon.
A fákat táji léptékben, megjelenési formajegyeik alapján a következő három csoportba sorolhatjuk: tömeges, csoportos és magányos megjelenési forma. A tájat szemlélve mindhárom csoport tagjaival találkozhatunk, könnyen elkülöníthető, átmeneti vagy éppen vegyes formában. Ennek ellenére, mindegyik megjelenési formának megvan a sajátságos, tájban betöltött szerepköre is.
A fák tömeges jelenlétükkel a lehatárolás és a térfalképzés szerepét töltik be, ami messziről tekintve összefüggő, sötét és tömör foltokként érvényesül a tájban. A napsütötte rétekről egy sűrű erdőbe érkezve érezzük meg igazán, hogy a fák tömeges jelenléte milyen erős atmoszférateremtő hatással rendelkezik. Legjellemzőbb példaként hozhatók az erdőfoltok és a mezővédő erdősávok, melyek a különböző élőhelyek között egy jól működő információs csatornaként biztosítják az ökológiai kapcsolatokat.
A facsoportok változatos formájú és méretű, legtöbbször a lágyszárú vegetációból kitűnő foltokként tarkítják, jelenlétükkel pedig élénkítik a tájat. A csoportos megjelenés képviselőiként elsősorban a többtörzses és a bokorfa jellegű fákat említhetjük, melyek időnként cserjékkel egészülnek ki. Ezek a növénycsoportok foltszerű élőhelyként, oázisként funkcionálnak, hiszen laza árnyékuk a tikkasztó nyári napokon hűsítő menedékként szolgál mindenkinek.
Természetes megjelenésű, csoportosan álló fákkal patakok és más vizes élőhelyek mentén találkozhatunk, míg az ember ültette formációkként útmenti fásításokban és gyümölcsösökben ismerhetünk rájuk. A természetes és mesterséges kialakítás határán mozognak a fás legelők és ligetek, ahol az emberi tevékenység hatására, de mégis természetesebb módon, a tájhasználat mentén finoman formálódik a táj.
A magányosan álló fák karakteres megjelenésükből adódóan a táj nélkülözhetetlen osztó- és tájékozódási pontjai. Ezeknél a faegyedeknél figyelhető meg igazán, hogy a szabad térállásból fakadóan a fajra jellemző karakterjegyek alapján, teljes pompájukban bontakozhatnak ki. A tekintélyparancsoló faóriások, lenyűgöző látványukkal méltán váltják ki a csodálatot, ezért sokan közülük az egyedi tájértékkataszter készítés során is felvételezésre kerülnek.
A Madarak és Fák Napja alkalmából ismertető írásunk egy faismereti játékkal zárul, ahol a fásszárú növények nevei között kell rendet tenni. (A játék eredeti méretben elérhető a Galériában, a megoldás pedig a Letöltések cím alatt.)
Kellemes időtöltést és játékos ismeretszerzést kívánunk!
Írta, a montázsokat és a játékot készítette:
Bubics Benedek
tájvédelem
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetmegőrzési Osztály
