A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság két saját vagyonkezelésű területén 2022 októberében Igazgatóságunk munkatársai a faj közel 600 példányát kezelték kémiai védekezési eljárással.
A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) agresszívan terjedő idegenhonos, inváziós fafaj, mely hazánk számos területén elterjedt és ott jelentős állományokat alakított ki. Zala megye, azon belül a Mura mente (HUBF20043) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület szerencsésebb helyzetben van, ahol ugyan már megjelent a faj, de csak pár előfordulásra korlátozódik és terjedése még csekély.
A mirigyes bálványfa akár 25–30 m magas fás szárú, lombhullató faj, amely a bálványfafélék családjába (Simaroubaceae) tartozik. Kérge szürkés színezetű, hosszanti irányú, rövid repedésekkel tarkított. Vesszői középbarnák, törékenyek. Friss hajtásai zöldesek vagy vöröslőek. Szórt állású levelei akár 1 m hosszúságúra is megnőhetnek, páratlanul szárnyasan összetettek; fejlettségüktől függően 13–41, hosszúkás tojásdad alakú, hegyes, ép szélű levélkéből állnak. Levélkéinek mindkét oldalát mikroszkopikus méretű mirigyszőrök fedik, amelyek a bálványfára jellemző kellemetlen szagú illóolajat termelik. Termése lependékcsomó. A lependékek hosszában csavarodottak, lehulláskor vízszintesen forognak, így oldalirányban is képesek haladni (ellentétben a juharok vagy a hársak termésével). Magja hosszú ideig csírázóképes, csírázásához azonban meleget és nedvességet igényel. Magról, valamint vegetatív úton is intenzíven terjed és rövid idő alatt képes nagy területeket elözönleni.
A faj nemcsak hazánkban, de globális léptékben is a legjelentősebb természetvédelmi és gazdasági károkat okozó inváziós fafajok közé tartozik. 2019-ben felkerült az Európai Unió inváziós listájára is (Európai Parlament és Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről), ezért az ellene való védekezés jogszabályi kötelezettség is!
A mirigyes bálványfa erős sarjképző hajlama miatt a mechanikai védekezés kevéssé hatékony, míg a biológiai védekezési eljárásokra ugyan vannak kísérletek, de a széleskörű alkalmazása még nem megoldott. Így a rendelkezésre álló hazai szakirodalmi módszertant követve, Igazgatóságunk munkatársai vegyszeres beavatkozást végeztek két Mura melletti bálványfával fertőzött területen.
Elsősorban a nagyméretű, magtermő fák kezelését végeztük el törzsinjektálás módszerével (a terület kb. 75%-án, megközelítőleg 300 egyeden). 8 cm-es törzsátmérő felett, 8-as fafúró fejjel 45 fokos szögben furatokat készítettünk. Állatorvosi tömegoltóval 75%-os glifozát hatóanyagot tartalmazó oldatot juttattunk a furatokba. Majd kezelést követően szilikonnal furatzárást végeztünk a párolgás megakadályozására. Az injektálással egy időben az idős egyedek mellett lévő sarjak egy részének (~300 egyed) kenését is elvégeztük 31,8 %-os koncentrációban (tapadást és felszívódást segítő anyagok hozzáadásával). A bálványfa vékony kérgére juttatott vegyszer a fiatal sarjak esetében egyéb beavatkozás nélkül, a vastagabb sarjak esetében kéreghántást követően került felvitelre. A faj visszaszorítása érdekében jövőre a kimaradt sarjak, nagyobb méretű egyedek esetében további, valamint szükség esetén ismétlő kezelésekre kerül sor.
A mirigyes bálványfa visszaszorítását célzó beavatkozások részben a LIFE17 IPE/HU/000018 – LIFE IP Grassland-HU (A pannon gyepek és kapcsolódó élőhelyek hosszú távú megőrzése az Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv stratégiai intézkedéseinek megvalósításával c.) projekt keretében, a Nyugat-Zala Tájegység és a Természetmegőrzési Osztály együttműködésében valósult meg.
Kezelést végezte:
Magyari Máté, Dr. Lőkkös Andor, Právics Márk, Schneidler Viktor (Nyugat-Zala Tájegység)
Biró Éva, Gerencsér Beáta (TMO)
Képek: Biró Éva, Magyari Máté, Právics Márk
Szöveg: Biró Éva
Felhasznált Irodalom:
Bartha, D., Király, G., Schmidt, D., Tiborcz, V., Barina, Z., Csiky, J., Jakab, G., Lesku, B., Schmotzer, A., Vidéki, R., Vojtkó, A. & Zólyomi, Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. –Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungary Press, Sopron, 329 pp.
Csiszár Á., Korda M. (szerk.) (2017): Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai. 2. bővített kiadás. Rosalia kézikönyvek 3. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 247 old. ISBN 978 615 5241 23 9
Erdélyi A., Hartdégen J., Malatinszky Á., Lestyán Csaba János., Vadász Cs. (2021): Egyes erdőgazdálkodási tevékenységek hatása a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle) terjedésére meszes homoki termőhelyeken. Erdésztudományi Közlemények, 11 (1-2). pp. 41-53. ISSN 2062-6711
Korda M. (2018): A Magyarországon inváziós növényfajok elterjedésének és elterjesztésének története I. In: Bartha D. (ed): Tilia vol. XIX.. –Sopron, Soproni Egyetem EMK Növénytani Tanszék, 111–194.
Udvardy L., Zagyvai G. (2012): Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle). In: Csiszár Á. (ed): Inváziós növényfajok Magyarországon. –Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 13–16.
http://www.invaziosfajok.hu/hu/invazios-fajok/135
A zaol.hu is beszámolt a természetvédelmi tevékenységről:
Visszaszorítják a bálványfa terjedését a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban
