Az erdőrezervátum fogalma:
Az erdőrezervátum védett erdőterület, ahol minden emberi tevékenységet végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak.
Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki ilyen területeket, amelyek nagy része változatos erdőszerkezetű, gazdag és különleges növény- és állatvilággal rendelkezik, és természetes dinamikát mutat. Az 1990-es években hazánkban is megkezdődött az erdőrezervátum-hálózat létrehozása, és több területen a kutatás is. A hazai hálózat ma 63 erdőrezervátumot foglal magába.
Az erdőrezervátum program fő célja:
- az erdők természetes életének, változatos szerkezetének, hosszú távú folyamatainak, és gazdag élővilágának megismerése
- a Magyarország tájait és jellemző erdőtársulásait képviselő erdőállományok - európai rendszerbe illeszkedő - országos hálózatának kialakítása és megőrzése
- az ismeretek bemutatása és közvetítése a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a természeti értékeink iránt fogékony társadalmi csoportok felé
Így a program hosszú távú gyakorlati haszna lehet, hogy a természetvédelmi célú erdőkezelés és a természetközeli erdőgazdálkodás a mai gyakorlatnál jobban építhet az erdő természetes folyamataira, az erdő spontán felújulására és természetes faállomány-szerkezetére, amelynek ugyanúgy része a famatuzsálem, a kidőlt, vagy álló holt fa, a koronaszintben megjelenő lék, a sok elegyfafaj, mint a nagy gazdasági értékkel rendelkező szálfa.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén az alábbi erdőrezervátumok találhatók:
Vaskereszt
(Külső-Somogy, Magterület: 31,5 ha, Védőzóna: 86,4)
Dél-Dunántúlon, Külső Somogyban közvetlenül a Balatontól délre található. A terület zömében erősen szaggatott, sok vízmosásos árokkal, éles gerinccel. A dombélek igen szárazak, míg a völgyfenéken üde termőhelyek alakultak ki. Fő fafaj a virágos kőris, molyhostölgy, néhol cser eleggyel.
Vétyem
(Zalai-dombság, MT: 31,0 ha, VZ: 152,3)
Legértékesebb növénytársulásai a bükkösök, amely úgy minőségben mint mennyiségben felülmúlják az ország legjobb bükköseit. Hazai bükköseinktől névadó növényfaja a zalai bükköny után Vicio oroboidi Fagetum (Dél-dunántúli bükkös) néven különítjük el. Legértékesebb állománya a 15,9 ha kiterjedésű már jelenleg is ősbükkösként természetvédelmi oltalom alatt álló erdőrészlet a 178 éves állományával.
Remetekert
(Zalai-dombság, MT: 31,8 ha, VZ: 125,8)
A Zalai hegyhát legkiválóbb kocsánytalantölgyes-bükkös-gyertyános elegyes erdőállományai, egyúttal számos ritka növényfaj termőhelyei is.
Csörnyeberek
(Zalai-dombság, MT: 25,1 ha, VZ: 80,3)
Dél-Zala jellegzetes tájrészlete, amely megőrizte eredeti természetes állapotát. Jellemző erdőtársulásai a páfrányos égerláp erdő és a magaskőrises égerláp. Belső területei nyílt vizű zsombékosok, számos értékes lágyszárú növényfajjal, ugyanakkor több védett madárfaj élőhelyével. A teljes terület 1967 óta védett, az erdők elsődleges rendeltetése azóta természetvédelem.
Tátika
(Bakony, MT: 87,5 ha, VZ: 171,7)
A Nemzeti Park területén Zalaszántó község határában kettős lávaömlésű kúp található. A Tátika-hegyet két vulkáni kitörés hozta létre. Környékén nagyobb, valószínű őskori sáncrendszer húzódott. Zalandus veszprémi püspök 1240 és 1250 között várat építtetett. A Tátika ősbükkös elegyes állománya az alsó bazaltkúpon található, természetes állapotú őserdő, melynek koros fái 210-220 évesek.
Tóth-árok
(Bakony, MT: 57,9 ha, VZ: 380,9)
A Magas-Bakony Tájvédelmi Körzetben Fenyőfő községben a falutól délre helyezkedik el. Változatos, hegylábi helyzetű rezervátum, a magasabb részeken és a völgyekben kezelt, homogén bükkösökkel, a gerinceken ma már jobb szerkezetű nyílt és zárt tölgyesekkel, a sarjaztatott majd felhagyott hegylábi részeken (telepített) elegyetlen, egykorú cseresekkel és fenyvesekkel. A tájszerkezet igen változatos.
Somhegy
(Bakony, MT: 103,6 ha, VZ: 189,6)
A Magas-Bakony Tájvédelmi Körzetben Bakonybél községben Somhegypusztától északra helyezkedik el. Különleges értékek: Szubmontán bükkös, idősebb állományok, sziklakibúvások. A hegytetőn földsánccal, a déli, úgynevezett Plötz oldalon két barlanggal, mészkőpadon kialakult meszes lejtőgyep társulásokkal.
Virágos-hegy
(Keszthelyi-hegység, MT: 46,6 ha, VZ: 262,7)
Balaton-felvidéki karszterdők növényritkaságokkal. Az erdőrezervátum védőzónájának is egy része fokozottan védett, a Nemzeti Park naturzónája. Az Edericsi-hegy dél-keleti - déli lejtőinek mészkőszintjeit, karsztbokorerdők teszik botanikailag értékessé. A Sipostorok (Balatonederics 5 E,G,F) mészkő sziklaszurdokának és a kiágazó ároknak oldalai: több hektáros területen borítja hazánk egyik növényritkasága a zergevirág (Doronicum orientalis).
Fehér-sziklák
(Bakonyalja, MT: 39,1 ha, VZ: 235,0)
Sümeg és Csabrendek között az úgynevezett Rendeki hegyen helyezkedik el, mindkét település külterületét érinti. A Rendeki hegy a Bakony dél-nyugati nyúlványa, legmagasabb pontja a Csúcsos-hegy 374,6 m-rel. Az erdőrezervátum a Csabrendek 1-6-os tagot, valamint a Sümeg 101 A1 erdőrészletet és a 118-as tagot foglalja magába. Népies neve: Fehér-kövek.
