A szakállas orbáncfű (Hypericum barbatum) furcsa nevét a rojtos szélű murva- és csészeleveleiről kapta, mely rojtok szakállként keretezik a virágzatot. Május végén, június első felében hozza élénksárga virágait, melyeket a reggeli órákban poszméh fajok látogatnak. Kérészéletű virágai csak délelőtt virítanak, délután már csak összecsukódott szirmokkal találhatjuk. A következő nap reggelén új, friss virágok csalogatják megporzóikat. Fényes, csupasz, szürkészöld levelei is nagyon jellegzetesek, a faj levelek alapján is jól elkülöníthető más orbáncfű fajoktól. A hazánkban erősen visszaszorulóban lévő növényt a klíma szárazodása és melegedése valamint az extenzív gyep és erdőgazdálkodás visszaszorulása egyaránt sújtja. Magyarország területén soha nem volt gyakori faj, hajdani tucatnyi dunántúli előfordulásából napjainkban mindössze három kicsiny állományát ismerjük a Bakonyalján és a Vasi-dombvidéken. Mészkerülő faj, mely általában mészmentes homokon vagy kavicson kialakult talajokon él. Élőhelyei szegélyek, sem a zárt erdőkben, sem a nyílt gyepekben nem érzi jól magát. Hazai állományai erdei nyiladékokon, erdei utak mentén fordulnak elő. Országos megritkulása és három meglévő, igen veszélyeztetett állománya indokolja fokozottan védett státuszát. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a faj egyik élőhelyén, a Nyirádi Sárálló Természetvédelmi Területen, nagyszabású élőhely helyreállítást végeztetett el. A beavatkozások az erdei fenyővel teljesen benőtt gyepeken az erdei fenyő eltávolításával történtek. A végeredmény a nyírligetekkel és bokorfüzesekkel mozaikozó irtásrétek és kékperjések területének jelentős növekedése, melyek a faj számára kedvező élőhelyeket jelentenek. Reméljük, hogy a szakállas orbáncfű ezeken a helyreállított élőhelyeken is otthonra talál.
Hírlevél feliratkozáshoz adja meg e-mail címét!
