Napjainkban az idegenhonos inváziós fajok terjedése jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a természetes életközösségekre. A fajok új területekre történő szándékos betelepítése és véletlen behurcolása már régóta ismert jelenség, azonban az utóbbi évszázadban egyre jelentősebb méretet öltött és súlyosabb hatásai vannak. Ennek szembetűnő példáját mutatja a Hévízi-csatorna természeti állapota.
A Hévízi-tó egyedülálló meleg vizű forrástó, amelynek vizét a Hévízi-csatorna és északi zsilipjén keresztül az Óberek-csatorna vezeti le, majd a Páhoki- és a Gyöngyös-patakokkal egyesülve Egyesített-övcsatorna néven folyik a Kis-Balatonon keresztül a Zala folyóba. Hévíz környékének természeti értékeit, növényzetét számos neves botanikus jegyezte. A környező láprétek az 1700-as évek végére tehető meliorációja, valamint az unikális természeti körülményeket jelentő Hévízi-tóban és csatornán végzett honosítási kísérletek az élőhelyek, a növény- és állatközösségek megváltozását indították el. Napjainkra a Hévízi-tó meleg vizes kifolyójába ellenőrizetlenül betelepített, behurcolt trópusi eredetű akváriumi növény- és állatfajoknak „köszönhetően” a Hévízi-csatorna a Balaton vízgyűjtőjének a legfertőzöttebb területévé vált. Az idegenhonos jövevények közt számos faj inváziós tulajdonságokkal is rendelkezik.
A Hévízi-tóban és a csatornában jelen tudásunk szerint 14 idegenhonos vízi növény, két rákfaj, valamint 15 halfaj és hibridjeik fordulnak elő. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és konzorciumi partnerei korábban pályázati forrásból folytatták a Hévízi-tó és csatorna területén az idegenhonos inváziós vízi növény- és állatfajok gyérítését, azonban ezen állományok mérete olyan mértékű, hogy teljes visszaszorításuk szinte lehetetlen. Mindezek okán 2024-ben is történtek gyérítési munkák a Hévízi-csatornán részben az inváziós fajok állományainak szabályozását, valamint a vízfolyás átjárhatóságát segítve. A beavatkozás gépi eltávolítást jelentett, mely során az óriás csavarhínár (Vallisneria gigantea), a karolinai tündérhínár (Cabomba caroliniana), a mexikói vízibojt (Gymnocoronis spilanthoides), a mexikói tölgylevél (Shinnersia rivularis) és a kereklevelű fogaskehely (Rotala rotundifolia) vízi növényfajok kerültek egyes szakaszokon eltávolításra.
Továbbá rendszeresen folytatnak a BfNPI kollégái búvármerüléseket a Hévízi-tóban, amelyek az ott felfedezett párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) és más inváziós halfajok állományainak felderítését és visszaszorítását célozzák.
Mindezek a beavatkozások a különleges adottságokkal és élővilággal rendelkező forrástó védelmét szolgálják. A beavatkozások célja továbbá, hogy kiküszöböljék, mérsékeljék azokat a kockázatokat, amelyeket az inváziós fajok jelentenek a Balatonra és vízgyűjtőjére. Kiemelten fontos a proaktív szemlélet, a lakosság informálása, mivel az idegenhonos fajok élővizekbe jutása, betelepítése és terjedése előre nem látható veszélyeket rejtenek magukban.
Dr. Lőkkös Andor
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetmegőrzési Osztály
osztályvezető
Biró Éva
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetmegőrzési Osztály
botanikai és özönfajok elleni védekezés koordinátor
Sinka Gábor
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
Kelet-Veszprém Tájegység
természetvédelmi őr
Felhasznált irodalom:
Szabó I (1998): Termofitonok Hévíz és Keszthely meleg vizeiben. Kitaibelia. 3(2): 295-297.
Takács P., Maász G., Vitál Z., Harka Á. (2015): Akváriumi halak a Hévíz‐lefolyó termálvizében. Pisces Hungarici 9: 59–64
Vidéki R. (ed.) (2017): „A Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” KEHOP-4.1.0-15-2016-00050 Botanikai és zoológiai alapállapot felvétel eredményei. Kutatási jelentés. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
