Piri Attila barlangász a hétköznapokban nyújt segítséget
Advent és karácsony a segítségnyújtás időszaka. Sokan ezekben a napokban igyekeznek támogatni szervezeteket vagy egyéneket, hogy szebbé tegyék a rászorulóknak az ünnepet. Másfelől a léleknek is jót tesz egy kis segítségnyújtás. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság egyik turisztikai attrakciója a Szentgáli-kőlik. Itt vezet kalandtúrákat a negyvennégy éves Piri Attila. A barlangász nem az ünnepek időszakát veszi alapul, ha segítséget kell nyújtania. Ő hivatásaként gyakorolja azt a hétköznapok során, amolyan „barlangi angyalként.”
– Alapjellememből fakad, hogy a szívemre hallgatok. Azt szoktam mondani, hogy egyszer a szívem visz el… A hajléktalannak is van nálam mindig egy kis apró – kezdte a barlangász, akit tizenkét évesen, egy természetjáró táborban érintett meg a barlangászat. Azóta minden lehetséges módon képezte magát, tanfolyamokat végzett, hogy a legfelkészültebb szakemberek egyike lehessen. Az elsősorban Bakonyban tevékenykedő Piri Attila több mint negyed évszázados tudására nagy szükség van barlangi mentések során.
– Magyarországon három barlangi mentő szervezet működik. Szerencsére kevés a dolgunk. Csak alkalmanként van szükség ránk, nem kell minden nap sérülteket vagy betegeket a felszínre hoznunk a járatokból. A segítségnyújtás mégis a hétköznapjaink része, hiszen gyakran van szükség arra, hogy ne csak fizikailag, hanem szóban, lelkileg is támogassuk azokat, akik bizalmat szavaznak nekünk és lejönnek velünk egy-egy barlangi túrára.
Egy kicsit pszichológusként is működünk – utalt a barlangász azokra a helyzetekre, amikor a turistákat biztatni, ösztönözni kell, hogy igenis meg tudják csinálni a nehezebb szakaszokat is. – Akkor kezdődik, mielőtt lemegyünk a barlangba: igyekszem felmérni egy baráti társaságon, vagy családon belül a viszonyokat, és a családtagokat alapból külön venni, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal jobban működik. Például egy feleség kevésbé „kényeskedik” nekünk, mint a férjének – nevet Piri Attila, akinek szeptemberben, annál a törökországi mentésnél is szükség volt a szakértelmére, amelynek során egy amerikai barlangkutatót gyomorvérzése miatt kellett a segítőknek a felszínre hozni.
Piri Attila is annak a magyar mentőcsapatnak volt tagja, akik elsőként értek a helyszínre, a Morca-barlangba. Nemcsak a mentéshez szükséges felszerelésük, hanem egy magyar orvosnő is hozzá járult ahhoz, hogy a mentés sikeresen végződjék. – Más a helyzet, amikor sérülés történik, és amiatt nem tud valaki a felszínre jutni. Ebben a helyzetben egy betegség, konkrétan gyomorvérzés miatt a kutató nem tudott a felszínre jutni a segítségünk nélkül. Amikor megkerestek, hogy jöjjek segíteni, csak annyit kérdeztek, tudok-e ezer méter mélyen barlangi mentésben részt venni, kötéltechnikával ereszkedni a helyszínre.
Azonnal bepakoltam a felszerelésemet, ám az elindulásban némi bizonytalanság támadt, mert nem volt útlevelünk, majd mégis kiderült, hogy Törökországba elegendő a személyi igazolvány is. Aztán felgyorsultak az események. Hétfőn reggel vált biztossá, hogy mennünk kell, és másnap este volt először alkalmunk lepihenni, aludni 1040 méteres mélységben – mesélte Piri Attila. A barlangi mentők több mint harminc órás műszakokat vállaltak a mentés során.
– Ez egy összehangolt, több mint kétszáz főt megmozgató nemzetközi csapatmunka volt, ám voltak pillanatok, amikor az olasz csapat felszíni irányítását kaotikusnak éreztem. Emiatt rosszabbra is fordulhatott volna a helyzet: úgy tűnt, időt vesztünk. Ráadásul két barlangi mentő is szenvedett kisebb sérüléseket – mesélte a barlangi mentő. Piri Attila akkor érzi jól magát, ha a föld felett lóg ipari alpinistaként, vagy éppen a mélybe ereszkedik.
– A barlangban az van lent, amit leviszünk. Mi magunk, a lámpa, a sisak… nincs térerő, nem lát a GPS, a telefon sem működik. Ott az ember el tud tűnni, szó szerint kikapcsolódik. Csakis a föld alatt van még olyan hely, amit ember még nem fedezett fel. A felszínen a helikopterek, a műholdak már mindent látnak, mindenről tudnak – mondta Piri Attila, aki a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság egyik kalandturisztikai látogatóhelyén vezet barlangi kalandtúrát. A Szentgáli-kőlik olyan turisztikai attrakció, ahol nincs kiépített járda a barlangban. Nem lehet körömcipőben és ridiküllel végigsétálni. Sisakot, és speciális öltözetet kap a látogató a különleges, életre szóló barlangi élményhez. Piri Attila barlangi mentő személyében pedig egy „őrangyalt”, aki végig segít lelkileg, és ha kell fizikailag is. Érkezzen az év bármely időszakában a látogató, a barlang mindig ugyanazt az arcát mutatja és a segítség is egy karnyújtásnyira van.
A Balatoni Futár 2023. decemberi lapszámában megjelent eredeti cikk elérhető IDE kattintva.
Az interjút Turbéki Bernadett, a BfNPI Ökoturisztikai- és Környezeti-nevelési Osztály vezetője készítette
