A tárnicsok a róluk elnevezett család (Gentianaceae) legnépesebb nemzetsége (kb. 450 faj). Afrikát kivéve a világ minden táján honosak; általában a hegyvidékek lakói. A kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) Eurázsiai elterjedésű faj, mediterrán jelleggel. Sík- és dombvidékek kiszáradó láprétjein, hegyvidékek üde kaszálóin találkozhatunk vele. A leggyakoribb kék virágú fajok mellett piros, sárga és fehér virágúak is előfordulnak. Hazánkban - a közeli rokon tárnicskákkal (Gentianella spp.) együtt - 7 fajuk él, valamennyi védett. A latin név alapján a tárnicsokat gyakran enciánnak is mondjuk, legtöbb fajuk sajátos kék virágszínéből származik az enciánkék megnevezés. A kornistárnics /népies nevén kornisfű/ a nyár második felétől az ősz közepéig nyíló, néha térd magasságúra is megnövő, dekoratív faj. Levelei átellenes állásúak; az alsók széles-lándzsásak, a felsők szálasak. Virágai viszonylag nagyok, 3-4 cm hosszúak. Az ötcimpájú párta belül világosan pettyezett. Régebben gyökerét a tüdőbaj (pneumónia) gyógyítására gyűjtötték, de ez ritkasága és védett státusa miatt megszűnt. Napjainkban elsősorban élőhelyeinek az eltűnése, ami a leginkább veszélyezteti.
Hírlevél feliratkozáshoz adja meg e-mail címét!
