A havasi hagyma (Allium victorialis) élőhelyein a medvehagymához hasonlóan sűrű szőnyeget alkotó, virágzáskor térdig érő évelő hagymafajunk. Latin nevét és másik magyar nevét (victorialis-győzedelmes) ujjnyira megnyúló hagymájának recés, rostokból álló burokleveleiről kapta. A hiedelmek szerint rostos buroklevelekkel borított - „páncélingbe bújtatott” - hagymája varázslatos erővel bírt, viselőjét hét páncéling erejével védte és győzelemhez segítette. A medvehagymával összehasonlítva, virágzáskor az egész növény jóval magasabb, levelei rövid nyelűek, széles lándzsásak, hamvaszöldek. A medvehagyma nyílását követően, általában május második felében virágzik. Gömbös virágzatában ülő illatos, zöldes-fehér színű virágait poszméhek és méhek porozzák. Hazánkban a bükkösök és sziklai bükkösök egyik legértékesebb reliktuma a havasi hagyma, melynek mindössze három előfordulását ismerjük. Egykor, a jégkorszak sokkal hidegebb éghajlata alatt ez a növény jóval elterjedtebb volt az országban, a klíma jelentős melegedése miatt napjainkra csak néhány hűvös mikroklímájú északi kitettségű dolomitlejtőre szorult vissza. Működési területünk egy pontján, a hárskúti Esztergáli-völgyben él jelentős állománya.
Összeállította: Mészáros András, BfNPI természetvédelmi őr
