Zalakomári Madárrezervátum TT

Védettségi besorolás, területi adatok

A Zalakomári Madárrezervátum TT 1976 óta országos védelem alatt áll. A védelmi rendeltetés egyik legfontosabb célja a fokozottan védett, és a 70-es években a mainál még jóval ritkább rétisas (Haliaetus albicilla) fészkelésének biztosítása volt.

A rezervátum nagy része többszörös természetvédelmi besorolás alá esik. Mintegy 2144 ha kiterjedésben borul az országos védettségű területek tágabb környezetére a Csörnyeberek Natura 2000 terület (HUBF20050). Ezen belül találjuk meg a mintegy 283 ha kiterjedésű Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területet. 
A TT-n belül pedig egy speciális védelmi funkcióval rendelkező erdőrezervátumot, a Csörnyeberek Erdőrezervátumot különíthetünk el, amelyből a 25,4 ha nagyságú központi un. magterület fokozottan védett országos jelentőségű védett terület is egyben. A különféle védettségi kategóriák egymásba ágyazottsága biztosítja, hogy a megóvni kívánt élőhelyek tágabb környezetében környezettudatos, fenntartható mezőgazdálkodás folyjék, továbbá, hogy az érzékeny erdei életközösségek fennmaradása speciális védelemmel is biztosított legyen. Az erdőrezervátum területén a természetes erdei folyamatok minden emberi beavatkozástól mentesen történhetnek.

A három védettségi státuszra egyre szigorodó törvényi korlátozások vonatkoznak. Általában elmondható, hogy a NATURA2000 területen a természetközeli mezőgazdasági művelési gyakorlat előírások szerint folytatható, de a területen tömegsport rendezvény, motorsport rendezvény, művelési ág váltás stb. csak a természetvédelmi hatóság engedélyével történhet. A védett területen a gazdasági tevékenység csak a természetvédelmi célokkal összhangban folyhat, míg az erdőrezervátum fokozottan védett magterületén semmilyen gazdasági tevékenység nem folytatható (kivéve nem intenzív vadgazdálkodás).

A zakakomári madárrezervátum nagyítható képe itt

Jellegzetes élőhelyek, fajok

Az erdőterület jelentős része a ma már hazánkban ritka égeres láperdő, amelyet a területen átfolyó Miháldi-patak éltet. A terület legmélyebb részén égerest, éger-kőris láperdőt találunk, amelyek december és június között vízben állnak. A lábas éger- és kőrisfák tövén helyenként gazdag páfránynövényzet díszlik, elsősorban a tőzegpáfrány jellemző, kísérőként előfordul a szálkás pajzsika és a hölgypáfrány is. A nyíltabb részeken, a tavaszi vizekben békaliliom virít, míg a szűken vett Csörnye-berek láperdő aljnövényzetét buja, nyakig érő magassásos növényzet alkotja.

A terület tartós vízborítottságának fenntartását az 1994-ben létesített zsilip is segíti, amely az átfutó vizet a Zala-Somogy határárokba való betorkollás előtt visszafogja.
 
A magasabb térszíneket idős kocsányos tölgyesek, gyertyános-tölgyesek természetszerű állományai borítják. Ezekben a vegyes fafaj összetételű és koreloszlású erdőkben gyakori a kora tavasszal virágzó védett farkas boroszlán, a hóvirág, odvas keltike és medvehagyma.    
A ritka növénytársulás mellett a terület igazi értékét a rendkívül ritka madarak fészkelése jelenti, ezek közül is kiemelkedik a rétisas, fekete gólya és fekete harkály.

A Natura 2000 terület kijelölésekor a jelölő fajok a szarvasbogár, a vöröshasú unka, a közönséges tarajos gőte és a nagyfülű denevér voltak. A láperdőben mocsári teknőssel és vízi siklóval is találkozhatunk.