Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

A tavaszi hérics a magyar flóra egyik legszebb vadvirága. Nagy méretű (3-6 cm átmérőjű) magánosan fejlődő, fénylő, aranysárga virágai március elejétől május közepéig már messziről felhívják magukra a figyelmet. Rendszerint bokrosodó, 30 cm magasra is megnövő évelő növény, feketésbarna, rövid, erős, ferdén álló gyöktörzzsel, amelyből nagyszámú gyökér ered. A szár sűrűn leveles, összetett levelei, finom sallangokra szeldeltek. Változó számú (10-30) sziromlevelet, számos porzót és termőt fejleszt. A külső szirmok és a csészék fonák oldala ibolyás színnel csíkozott. A virágból fejlődő aszmag terméscsoport gömbölyű vagy hosszúkás, éréskor sok részterméskére hull szét. A nemzetség a nevét a görög-latin mitológiából ismert Adoniszról, Vénusz kedveséről, a férfiszépség félistenéről kapta. A boglárkafélék ősi családjának tagja. Eurázsia kontinentális területein elterjedt sztyeppnövény. Különféle száraz gyepekben, irtásréteken és legelőkön, karszt-bokorerdőkben, ligetes, melegkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele. Gyöktörzsét - vizelethajtó, szívnyugtató hatóanyagai miatt - valaha nagy mennyiségben gyűjtötték. Közeli rokona, az erdélyi hérics, élőhelyeinek megszűnése, ill. az egykori mértéktelen droggyűjtés miatt mára végveszélybe került. A tavaszi hérics hazánkban ma még sokfelé előfordul, de hiányzik a Nyugat-Dunántúlról és kipusztult az Alföld jelentős részéről. Igen erősen mérgező hatású növény mind zölden, mint szárítva. Hatóanyaga a gyűszűvirágéhoz hasonló hatású glikozida, amely érzéstelenséget idéz elő. Az állatok legelés közben rendszerint otthagyják, és szárát a széna közül is kiválogatják.


Galéria