Vadvirágos és kockás,... avagy a mezei kisasszony!

A mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) lett a 2016-os „Év vadvirága”. A szavazás során döntő többséggel (40,4%) körözte le vetélytársait: a nagyezerjófüvet (Dictamnus albus, 22,6%), a turbánliliomot (Lilium martagon, 20,3%) és a medvehagymát (Allium ursinum, 16,8%).

A felhívástól kezdve, a beérkezett javaslatokon, a jelöltek bemutatásán és a szavazás állásán keresztül az eredményhirdetésig nyomon követhettük a történéseket a program hivatalos honlapján, ahol sok érdekességet olvashattunk az év vadvirágairól és magáról az Év vadvirága mozgalomról. Azóta számos cikk, leírás és internetes bejegyzés is íródott az idei év nyerteséről. Mi is ejtenénk pár szót erről a szépségről.

Csapody István (1982): Védett növényeink című könyvében olvashatjuk a következő sorokat: „Nyelvünk gazdagságát, népünk virágszeretetét és a szabályozatlan folyókat kísérő ártéri rétek egykor volt nagy kiterjedését bizonyítják pompás tavaszi növényünk találó, változatos nevei. Sakktábla, ostábla- és kockásliliom nevei a virág színére, a kongóvirág és konyócska nevek a virág bókoló helyzetére, harang alakjára, kotuliliom, bíbictojás, kakukkvirág elnevezései az élőhelyére utalnak.”, de kedveskedve nevezték mezei kisasszonynak is".

 A mocsári kockásliliom a liliomfélék családjába (Liliaceae) tartozik. Hazánkban nemzetségének egyedüli tagja, de rokonai megtalálhatóak a környező országokban, a síkságoktól egészen a hegyvidékekig (főként az Alpok és a Balkán hegyláncain). 
15–30 cm magasra megnövő geofiton. Levelei szálasak, magányos virága bókoló, széles harang alakú, rózsaszínes vörösbarna színű, sakktáblaszerűen foltos. Jellegzetes, könnyen felismerhető faj (1-2. ábra), ugyanakkor virágzása elején nem kis kihívást jelent a növény megtalálása, mivel kezdetben a zöld bimbós hajtás a földön fekszik, és csak később emelkedik ki a növényzetből.
Széles elterjedésű, síksági faj, Angliától Oroszország középső részéig, a Déli-Alpokig és Szerbiáig őshonos. Hazánkban az ország északkeleti részén, a Beregtől Aggtelekig, a Bükkig és a Mátráig, valamint az ország délnyugati részén, a Kemenesháttól a Mohácsi-szigetig fordul elő.
Eredendően ligeterdei faj, de a folyószabályozások, vízlecsapolások után, a ligeterdők kiterjedésének csökkenésével, a helyettük kialakuló ártéri réteken is megtalálta életfeltételeit, sőt az igazán látványos, nagy állományok mind rétiek. Ennek az az oka, hogy a rétek napsütéses viszonyai közt jobban tudnak fejlődni az egyedek, biztosabb a termésképzés. A kialakuló toktermésből pedig a kaszálás és rendsodrás folyamán kiperegnek a magok, szinte "elveti", "szaporítja" a megfelelő időben végzett kaszálás.
Védettsége ellenére Európa szerte megritkult, veszélyeztetett növényfaj, ennek hátterében szinte kizárólag antropogén eredetű veszélyforrások állnak, úgy mint lecsapolások, gyepfeltörések és az élőhelyeik tönkretétele.

A kockásliliom Zala emblematikus faja, címernövénye, hiszen az országos állomány jelentős része itt található. Gyakran találkozhatunk vele folyóinkat kísérő réteken, ahol alkalmanként szinte szőnyeget alkotnak (3. ábra). Az idén korán beköszöntő tavasz őket is ébredésre sürgette. Az első bimbós hajtások már 2016. február 22-én megjelentek a Kerka mentén, virágzó példányokat március 8-án figyelt meg Lelkes András kollégánk, március 17-étől pedig már a Zala réteken is megkezdte virágzását. 2016. március 18-án Csiszár Viktor az év legelső Kockásliliom túráját tartotta. 

S hogy hová tűnt Csapodi István által emlegetett virágszeretet?

Talán nem tűnt el! Az „Év vadvirága” versenyen minden eddiginél több (1283) szavazat érkezett. A tapasztalt lelkesedés és szavazási kedv arra utal, hogy a mozgalom elérte a célját. Felhívta a figyelmet egy ritka és különleges növényünkre, melynek védelme közös érdek. Reméljük és kívánunk további sikereket a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársainak és valamennyi segítőnek hasonló programok és a mozgalom folytatásának megvalósításához. Minden kedves olvasót pedig bíztatnánk arra, hogy csatlakozzon a mozgalomhoz, szavazzon az év vadvirágára!

Biró Éva
botanikai referens
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
2016.03.24.

Fotók: Magyari Máté (BfNPI, ökológiai szakreferens)

Felhasznált és ajánlott források:
http://evvadviraga.nhmus.hu/2016_kock%C3%A1sliliom​
http://molnar-v-attila.blogspot.hu/2016/01/klasszikusok-kockasliliomrol.html​
http://greenfo.hu/hirek/2013/12/01/hol-hogyan-es-miert-vedik-a-kockasliliomot?fb_comment_id=199175143601767_518102#f3efc80627bb69​

 

Galéria