Reflektorfényben a Batyki-láprét

A Batyki-láprét botanikai értékeiről készítette szakdolgozatát Vikár József természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató (Pannon Egyetem Georgikon Kar). Külső konzulensként Igazgatóságunk ökológiai szakreferens munkatársát, Magyari Mátét kérték fel, a dolgozat külső bírálatát pedig Biró Éva botanikai referens készítette. Jelen írás a diplomadolgozat eredményeit mutatja be.

     A Batyki-láprét Zala megye egyik legértékesebb védett természeti területe. Batyk és Zalaszentgrót határában, a Zala bal partján fekszik, ahol a folyó megszakítva kelet-nyugati folyását, déli irányba kanyarodik. A láprét helyi jelentőségű védett természeti terület, valamint az Alsó-Zala-völgy elnevezésű Natura 2000 terület részét képezi, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezelése alatt áll.
     A láprét átfogó vizsgálatát Domokosné Nagy Éva készítette el 1953-54-ben, valamint Óvári Miklós végzett rendszeres felméréseket az 1990-es évektől kezdődően. A vizsgálatokból kitűnik, hogy a terület nagy változáson esett át az elmúlt 50 év során, főleg a lecsapolási munkák, a vasút megépítése és a klíma szárazabbá válása következtében. Az egykori nagy szittyós és lápi sásos élőhelyek eltűntek, helyüket franciaperjés kaszálók és sédbúzás mocsárrétek vették át, azonban a kékperjés láprétek és az égeresek még mindig jelentős értéket képviselnek. Számos ritka, védett faj, melyek D. Nagy Éva felmérése során említésre kerültek, vagy lappanganak vagy mára már teljesen eltűntek: pl. a keskenylevelű és széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium és E. latifolium), a lápi sás (Carex davalliana), a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a nádi boglárka (Ranunculus lingua) és a posvány-kakastaréj (Pedicularis palustris). Ugyanakkor az akkor említett védett fajok nagy része, pl. a szibériai nőszirom (Iris sibirica), az alacsony pozdor (Scorzonera humilis), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a fehérmájvirág (Parnassia palustris) és a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) még mindig megtalálhatók a területen. 
     Olyan fajok is vannak, melyek újonnan kerültek elő a láprétről, példa rá az általam megtalált gömbtermésű sárma (Ornithogalum sphaerocarpum) és a láprétet ölelő égeresben felbukkant védett gombafaj, az éger-tinóru (Gyrodon lividus) – bár utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy valószínűleg azért került elő, mert még senki sem kutatta a területet gombák szempontjából. Az igazi meglepetést viszont mindig azok a fajok adják, melyek többévi lappangás után bukkannak fel ismét. Ilyen a sárga sásliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus), amelyet a vízvisszatartási munkálatok után találtak meg újra (meg kell jegyeznem, hogy én magam még nem láttam, pedig bejártam a területet); valamint a kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella), melyet D. Nagy Éva említett, de utána nem került elő több mint 60 éven át, amíg 2016-ban rá nem bukkantam egy kis állományára az egyik régi lecsapoló árok alján. Ez reményt adhat arra is, hogy az egykor innen leírt, de manapság nem talált értékes fajok nem tűntek el, csak lappangnak.
     Felméréseimet 2015-ben és 2016-ban végeztem, ezek során 23 védett növényfajt találtam meg a Batyki-láprét területén, közülük hat a kosborfélék családjába tartozó orchidea. Vannak köztük viszonylag gyakori és nagy egyedszámban előforduló fajok (szibériai nőszirom, buglyos szegfű, fehér zászpa), ritka és sérülékeny fajok (mocsári kosbor, fehérmájvirág), ill. olyanok is, melyek viszonylag kis egyedszámuk ellenére állandónak mondhatók (nagyvirágú gyíkfű, agárkosbor). A területen található sokféle élőhely (franciaperjés kaszáló, sédbúzás mocsárrét, kékperjés láprét, csenkeszes-rozsnokos száraz gyep, cserjések és égeresek) rengeteg növénynek és állatnak adnak otthont. A nem védett, de értékes növények közül megemlítendő az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) és a réti ördögharaptafű (Succisa prantensis), melyek védett lepkefajok fontos tápnövényei. Előbbin a hangyaboglárka (Maculinea teleius) és a sötét hangyaboglárka (M. nausithous), utóbbin pedig a lápréten nemrég felfedezett lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) hernyója él. Ezek a lepkék országosan is ritka, Natura 2000-es jelölőfajok, túlélésük nagyban függ tápnövényük és élőhelyük védelmétől. 
     A fent leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a Batyki-láprét a Zala völgyének egyik, hacsak nem a fajokban leggazdagabb területe. Ezt a diverzitást viszont sok veszély fenyegeti. A klímaváltozás, az invazív fajok térhódítása, a nem megfelelő kezelés és az ebből fakadó szukcessziós változások mind negatív hatást gyakorolnak a törékeny lápréti ökoszisztémára. A terület mai arculatát nagyrészt az emberi tevékenység alakította ki, így bizonyos mértékű mesterséges beavatkozás elengedhetetlen. Ahhoz, hogy a zalai vidék egyik legszebb gyöngyszeme megmaradhasson, az is szükséges, hogy a helyiek tudják, milyen értékek találhatók a közvetlen szomszédságukban. Éppen ezért szakdolgozatom egyik fő célja, hogy felhívjam a figyelmet ezekre az értékekre.

Vikár József
természetvédelmi mérnök BSc (PE GK)

Galéria