Földtani értékek

Nem túlzás állítani, hogy nemzeti parkunk, illetve az Igazgatóság működési területe kivételesen gazdag különböző földtani és felszínalaktani értékekben: ha (el)ismerjük a biodiverzitás (az élővilág változatossága) fogalmát, miért ne használhatnánk a geodiverzitás kifejezést is? A változatos geológiai felépítés számos helyen a felszínen is tanulmányozható, és a látogatóknak több bemutatóhelyen, tanösvényen van lehetőségük megismerni az utóbbi évmilliók legfontosabb történéseit, a különböző folyamatok során kialakult kőzeteket. Talán – ha eddig másképpen nem, díszítőkőként – mindenki találkozott már a jellegzetes megjelenésű, perm időszakban képződöttvörös homokkővel, amely a Balaton-felvidéken több kibukkanásban is tanulmányozható. A Keszthelyi-hegységtől a Bakonyig óriási területen találkozhatunk a geológiai régmúlt tengereinek üledékeivel, a különböző dolomitokkal, mészkövekkel. Ugyancsak elterjedtek az egykori Pannon-beltenger különböző üledékei is.

A nemzeti park talán legmarkánsabb tájképi értékei közé tartoznak a miocén–pliocén korszak bazaltvulkanizmusának nyomait őrző tanúhegyek pl. a Tapolcai-medencében, de a Tihanyi-félsziget kialakulásában is meghatározó volt az egykori tűzhányók működése. Ha ellátogatunk a Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyre, nem csupán az oszlopos elválású bazalt egyik leglátványosabb hazai feltárásában, hanem páratlan kilátásban is gyönyörködhetünk. Ezen a helyen – Magyarországon egyedülálló módon – rétegtani egységenként ismerkedhetünk meg a nemzeti park jellemző kőzeteivel, de itt található a Dunántúli Regionális Kőpark is, amely kitekintést ad a nagytáj legjellegzetesebb kőzeteire is. Igazi földtani, tájképi és felszínalaktani különlegességnek számítanak a Káli-medence kőtengerei is. A nemzeti parktól távolabb eső Darvastó Lefejtett Bauxitlencse Természetvédelmi Terület (TT), az Úrkúti Őskarszt TT, a Várpalotai Homokbánya TT és a Sümegi Mogyorós-domb TT – az előzőhöz hasonlóan – is bizonyítja, hogy az emberi tevékenység, az akár ősidők óta folytatott bányászat szerencsésebb esetben maga is hozzájárulhat a földtani természeti értékek megismeréséhez.

Hazánkban minden barlang (leegyszerűsítve: két méternél hosszabb, ember által járható természetes üreg), forrás, láp, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár a törvény erejénél fogva védelem alatt áll. Az Igazgatóság működési területén több mint 800 barlangot tartunk nyilván, ebből a 100 méteres hosszúságot mindössze 32 haladja meg. A föld mélyében található geológiai, alaktani és biológiai értékek miatt 18 járatrendszer áll fokozott védelem alatt. A barlangok közül 22 kizárólag a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség engedélye birtokában, hozzáértő és felelős barlangi túravezető kíséretében, megfelelő felszerelésben látogatható. Ilyen pl. a Dunántúl (Budai-hegységet nem számítva) leghosszabb, 5100 méter hosszú rendszere, a Csodabogyós-barlang is. Természetesen vannak olyan barlangok, ahova életkortól és állóképességtől függetlenül bárki ellátogathat: ilyen a különleges élményt nyújtó, részben csónakkal bejárható Tapolcai-tavasbarlang, vagy a Balatonfüred határában nyíló Lóczy-barlang (utóbbi sem méreteivel, hanem jellegzetesen rétegzett mészkövével, oldásformáival érdemli meg a látogatók figyelmét). Talán kevesen tudják, hogy a Bakonybél közelében nyíló, fokozottan védett, de szabadon látogatható Odvas-kői-barlanghoz köthető – Oduaskw formában – az első, barlangra utaló földrajzi név írásos említése, egy 1037-ben kelt adománylevélben.