Barlangok

Hazánkban minden barlang (leegyszerűsítve: két méternél hosszabb, ember által járható természetes üreg), forrás, láp, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár a törvény erejénél fogva védelem alatt áll (ún. ex lege védettség).
Az Igazgatóság működési területén jelenleg 711 barlangot tartunk nyilván, de ebből a 100 méteres hosszúságot mindössze 32 haladja meg. 

A föld mélyében található geológiai, alaktani és biológiai értékek miatt 18 járatrendszer áll fokozott védelem alatt. 24 barlang kizárólag az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásának birtokában, hozzáértő és felelős barlangi túravezető kíséretében, megfelelő felszerelésben látogatható. Két fokozottan védett barlangunk leglátványosabb szakaszait – szakképzett vezetők kíséretében – ún. overallos kalandtúrák keretében is bejárhatják az érdeklődők: ezek a Dunántúl (Budai-hegységet nem számítva) leghosszabb, 5200 méter hosszú rendszere, a Csodabogyós-barlang, illetve a Déli-Bakonyban nyíló Szentgáli-kőlik.

Természetesen vannak olyan barlangok, ahova életkortól és állóképességtől függetlenül bárki ellátogathat: ilyen a különleges élményt nyújtó, részben csónakkal bejárható Tapolcai-tavasbarlang, és a Balatonfüred határában nyíló Lóczy-barlang (utóbbi sem méreteivel, hanem jellegzetesen rétegzett mészkövével, oldásformáival érdemli meg a látogatók figyelmét). Talán kevesen tudják, hogy a Bakonybél közelében nyíló, fokozottan védett, de szabadon látogatható Odvas-kői-barlanghoz köthető – Oduaskw formában – az első, barlangra utaló földrajzi név írásos említése, egy 1037-ben kelt adománylevélben.